Visszaszámlálás
Az
1 nap vízilabda 2010 fesztivál
nap óra perc múlva kezdődik.
nap óra perc múlva kezdődik.
Kezdés: 2010.08.19 17:00
Események
Arcképcsarnok
Fotógaléria
Szakmai fórum
Letöltések
Együttműködünk
Belépés
| A bajban ismerjük meg... |
 |
 |
 |
| 2010. február 28. vasárnap, 20:23 | |
Kétszer is mérlegre állította emberségünket, egymás iránti szeretetünket, közösségünk, összefogásunk erejét az élet.  Először a nyári edzőtáborunk derekán egyik társunk, fiatal játékosunk, Juhász Matyi súlyos betegsége szinte sokkolt mindannyiunkat. Nem hittük el, hogy velünk, közülünk bárkivel is megtörténhet. Megtörtént. A hír, a tény súlya alatt szinte cselekvő képtelenek lettünk. Mit tehetünk Matyiért, miben lehet, miben tudunk segíteni a családnak? Folyamatosan visszatérő kérdések akkor, és ma már látjuk, látom nem mindig, mindenben megadott jó válasz. Jó válasz értelmezése, a megfelelő segítség. Az időben, kellő tapintattal, de ugyanakkor határozottan nyújtott bármilyen támogatás, az együttérzés, de soha nem a kilátástalanság diktálta sajnálat a bajba jutott társ, a család felé. Tétovaságunk ellenére, az orvosok, de elsősorban a család ereje folytán Matyi meggyógyult. Köztünk van, vigyázunk rá, hogy Ő is vigyázhasson saját példájával, szűkebb és tágabb környezetére egyaránt..Ma, amikor újra nagy a baj vízilabda-családunkban, elgondolkodunk, hogy megtanulható az ilyenkor helyes cselekedetek sora? Szinte biztos, hogy nem. Az igaz emberi érzések belülről fakadnak, melyek jelentős részével, lehetőségével születünk, a környezet csak felszínre hozza, hozhatja azt, amit minden igaz ember elvár elsősorban önmagától. A héten Tóth Balázs szülei jöttek le hozzánk. Balázs már rövid ideje nem járt edzésre. Beteg, mondtuk, ilyenkor nem ritka a hiányzás bárkinél. Az édesanya  könnyes szeme, az édesapa kemény, de érezhetően érzelmeitől remegő hangja pillanatok alatt elárulta, hogy nagy a baj. Ismét nagy a baj.Ismét egy társunk, családunk tagja kezdte meg harcát. az egészségéért Nem tanultuk, nem tanulták csapattársai sem, mégis mindegyikük pillanatok alatt átérezte mit kell tennie, mit tud tenni ebben a helyzetben. Ők, gyerekeink tanítanak minket is, ők a mélyen lapuló érzéseiket, emberségüket azonnal megfogalmazták, nyújtották segítő kezüket társuk felé. Mi felnőttek követjük őket, kövessük őket! Most segítsünk mindannyian, ki-ki a maga lehetősége szerint! Mutassunk példát, hogy megtanuljuk mit kell tenni ilyenkor, a nehéz, talán legnehezebb helyzetben. A CSAPAT, Tóth Balázs csapata tegnap mérkőzést játszott. A gyerekek, a társak egymás kezét fogva kiáltották: HAJRÁ BALÁZS! Őszinte, hihetetlen erőt sugárzó volt a vízből ez a két szó! Erőt sugárzott, elsősorban Balázs felé, ezt az erőt mindegyikük adni akarta neki most, az élete talán legnehezebb időszakában. Mi is, mindannyian ezt küldjük: HAJRÁ BALÁZS! UVSE közössége
|