Hosszú és fáradságos munka után vette kezdetét a nyári pihenés. Benczur Márton a 97-es születésű legények mestere csapatának munkáját, az elmúlt egy esztendő eseményeit, eredményeit értékelte.

Benczur Márton: Július 15-én kezdtük a közös munkát ezzel a csoporttal és 11 hónap elvégzett munka és sok-sok értékes tapasztalat van már mögöttünk. 

Az első pillanattól kezdve egy motivált és tanulni, dolgozni vágyó csoportot ismertem meg ebben a csapatban. Az első pár hét az alap dolgok tisztázásával telt, ki-kicsoda, mit szabad és mit nem, tehát az eredményes és jó hangulatú munka feltételeinek megteremtésével. Komoly problémákkal nem találkoztam, bár természetesen (gyerekekről beszélünk...) voltak - elsősorban fegyelmezési - megoldandó kérdések... Azóta úgy látom mindenki megértette, hogy ez nem az én hatalomvágyamról vagy erőfitogtatásomról szól, hanem a minőségi munkához rend kell és ésszerű mértékű fegyelem. 

A mai viszonyok között (elég csak a közállapotokat megfigyelni...) fontos, hogy a gyerekek a szülői nevelés mellett az edzéseken is tanuljanak meg alapvető viselkedési szabályokat, például a felnőttekkel és az egymással szembeni tisztelettudó viselkedést. Lehet hogy furcsának tűnt néhány gyermeknek (esetleg szülőnek) az, hogy szigorodtak az edzésen a feltételek, ám pár hét után már csak ritkán fordultak elő kisebb nézeteltérések, amiket a következetes és igazságos számonkéréssel hamar tisztáztunk. Idővel megértette mindenki hogy ez a csoport oda-vissza nyitott, be is lehet kerülni az előkészítőből, ám vissza is ugyanoda. 

Meg kell említenem a tanulás elsődleges fontosságát ugyanis, egyik játékosom se felejtse el, hogy a nem megfelelő tanulmányi eredményével azonnal a lelátón fogja találni magát amikor mérkőzést játszunk (ez alól az sem kivétel ha rangadót játszunk, nem érdekel hogy hányadikok leszünk...), ugyanis az UVSE-ben alapkövetelmény hogy tanuljon mindenki a lehető legjobban. Remélem kedves játékosaim, már nem kell bizonygatnom, hogy nem a levegőbe beszélek amikor kérek, mondok valamit...

Ebben a korosztályban a legfontosabb (amit én is elsődlegesen figyelek) az a hozzáállás és motiváltság. Az hogy ki mennyit úszik bizonyos távokon illetve éppen hogy játszik az érdekes de közel sem annyira fontos mint az, hogy ki mennyire AKAR (ezt senki ne keverje össze a szeretnék-kel...) vízilabdázni. Ebből következik ugyanis, hogy ezért mennyi áldozatot képes hozni, mennyi lemondást és mennyi szenvedést (az edzéseken a nehezebb gyakorlatoknál) vállal a céljaiért. Ez a legfontosabb  ahhoz, hogy valaki hosszú távon megfelelően tudjon fejlődni és eljusson a felnőtt szintig. 

A másik dolog, ami számomra legalább annyira fontos mint a szakmai feladatok az az, hogy az emberi tulajdonságokban ugyanúgy fejlődjenek a gyerekek és ne a manapság annyiszor és annyi helyen látott kiemelkedően rossz viselkedési mintákat  (lásd televízióban előforduló  "emberek"...) kövessék. Igenis tanulják az emberi értékeket is, a becsületességet, az igazságosságot, tudjanak maguktól dönteni hogy mi a jó és mi a rossz, segítsék egymást és a többieket ha kell és még hosszasan sorolhatnám. Az én egyik kérésem volt csapatomhoz, hogy abban legyünk mi elsők ahogy hozzáállunk a vízilabdához, egymáshoz és a többi csapathoz. Igenis lássa mindenki azt, hogy van itt egy csapat, akik igazi közösséget alkotnak, fegyelmezetten edzenek és játszanak emellett nagyon sokat mosolyognak. 

Úgy érzem hogy jó úton haladunk, és a felmerülő problémák megoldásával sikerül egyre jobb közösséget formálnunk és ez a mérkőzéseken mutatott produkciónkban is látható. Ugyanis eddig nem említettem hogy volt idén egy bajnokság is (ami néhány ellenfelünk számára "élet-halál" verseny volt...), ahol mérkőzéseken mérhettük le, hogy hol tartunk emberileg és szakmailag. Fenntartom hogy nálunk többet senki nem fejlődött idén, ez persze nem azt jelenti, hogy egy pillanatig is megelégednénk magunkkal, hiszen tudjuk hogy még éppen csak elindultunk a vízilabdások útján. 

Azt hiszem, hogy azokat a követelményeket, amik ilyenkor fontosak (nem, még véletlenül sem az emberelőny-hátrány, illetve nem az hogy hány meccset nyerünk...) azokat jól teljesítettük, gondolok itt az egységességre, a csapatjátékra és az UVSE-hez méltó viselkedésre az mérkőzéseken és az edzéseken egyaránt.

Örülök annak, hogy a bajnokság hitet adhatott játékosaimnak és az esetleg bizonytalanabb szülőknek abban hogy érdemes edzeni, dolgozni mert az utolsó fordulóban már jól látható volt az a CSAPAT, ami 10 hónap alatt kialakult az UVSE-ben a '97-es korcsoportban. 

Ez egyértelműen az elvégzett sok-sok edzésnek köszönhető, ahol rengeteg munkát végeztünk el jó hangulatban és rengeteg tapasztalatot szereztünk. Ezen az úton kell tovább menni, mert tudjuk hogy nagyon sokat kell még fejlődnünk, mert azt senki ne felejtse el hogy bár az UVSE-ben az eredmény egyáltalán nem cél (hanem egy jó pluszmotiváció, értékes és jó élmény), emellett nagyon nem szeretünk veszíteni és a következő évben még ennyi mérkőzésen sem szeretnénk vesztesen elhagyni a medencét. Ez pedig csak és kizárólag munkával és alázattal érhető el. 

Nagyokat mondani nagyon sokan tudnak ebben az országban, nagyon sokat és jól dolgozni már sokkal kevesebben. Mi ezek közé a kevesek közé szeretnénk bekerülni és örülök annak hogy ebben mind a játékosaim mind a szülők maximálisan együttműködnek. Ehhez a csapathoz a szülők is hozzátartoznak, a támogatásuk nélkül nem tudnánk így fejlődni.

Köszönettel tartozom ezért a szülőknek is, remélem hogy a továbbiakban is ilyen jól tudunk együttműködni, mert ez mindannyiunk érdeke, de elsősorban a gyerekeké.

Meg kell köszönnöm Kis Józsefnek és az UVSE-nek mindazt a támogatást amit idén kaptunk, nem tudtunk olyat kérni ami ne teljesült volna, a legjobb körülmények között dolgozunk az országban, ebben biztos vagyok. Köszönöm továbbá minden olyan edzőkollégámnak a segítséget, aki bármilyen formában hozzájárult az idei munkánkhoz, külön megemlíteném Dr. Irmes Ferencet akinek nélkülözhetetlen volt idén (is) a segítsége.

Szeretnék mindenkinek nagyon jó pihenést és kellemes nyaralást kívánni és játékosaimtól pedig annyit kérni hogy vigyázzanak magukra a nyáron is!!!

Tisztelettel: Benczur Márton